Nemzeti Divat Liga - Magyarország Egyesület | A fenntarthatóság jobb tervezést, megfelelő jogszabályozást és konkrét lépéseket igényel a hulladékgazdálkodás szempontjából
53535
post-template-default,single,single-post,postid-53535,single-format-standard,edgt-core-1.2,ajax_leftright,page_not_loaded,,vigor-ver-1.12, vertical_menu_with_scroll,smooth_scroll,wpb-js-composer js-comp-ver-5.0.1,vc_responsive
 

A fenntarthatóság jobb tervezést, megfelelő jogszabályozást és konkrét lépéseket igényel a hulladékgazdálkodás szempontjából

A Nemzeti Divat Liga Magyarország Egyesület kiemelten foglalkozik a divatipar negatív környezeti hatásaival is, ezért az 5. Globális Fenntarthatósági Divathét egyik előadója volt a hulladékkezelés egyik kitűnő magyarországi szakértője, Lukács Péter, aki a divatipar által okozott környezeti károkról tartott előadást (az előadás elérhető ezen a linken).

A textil- ruházati – és divatipar által képződő hulladék témája az EU tagállamokban is egyre nagyobb figyelmet és hangsúlyt kap és a Nemzeti Divat Liga Magyarország Egyesület a Fenntartható Felvidék civil szervezettel együttműködve már hosszabb ideje keresi az iparágban megvalósítható megoldásokat ezen a vonalon, ezért  2020 szeptember 24-én a ITM-hez eljuttatta konkrét javaslatát egy nemzeti körforgásos textilgazdálkodási inkubációs program létrehozására. Sajnos a vírushelyzetre való hivatkozással támogatást erre még az Egyesület az ITM-től nem kapott, de kiemelték a javaslat innovatív jellegét. További reményre adhat okot, hogy ennek megvalósítására esetleg más forrásból lehetőség nyílik.

Hogyan is állunk a hulladékokkal és az újrahasznosítással?

A vásárlók minden évben 30 milliárd tonna árucikket vásárolnak, a ruháktól kezdve a kozmetikumokon, az élelmiszereken keresztül a berendezési tárgyakig. Ezekből 13 milliárd tonnát dobunk vagy bontunk ki, mint hulladék – körülbelül 2 tonnát fejenként. A dolgok harmadát pontosan abban az évben dobjuk ki, mint amikor megvettük. Ennek a rengeteg holminak a kitermelése, használata és kidobása nagy környezeti terhelést jelent a bányák kimerülésétől az esőerdők pusztulásáig.

A körforgásos gazdaság elve kezelni igyekszik ezeket a problémákat, a világot uraló vesz-készít-ártalmatlanít termelési és fogyasztási modell elvetésével. Ehelyett a hulladékot tervezik meg a folyamatban és az anyagokat hosszabb ideig magas értéken tartják az újrafelhasználás, javítás, újrahasznosítás révén. Ez a modell nem tökéletes, mivel sajnos egyes hulladékok a termékek termesztésének vagy elkészítésének elkerülhetetlen eredményei, sőt, olyan tartós termékek is, mint az autók, a kenyérpirítók és az okostelefonok, végül elromlanak vagy használhatatlanná válnak.

Nos, hogyan kellene megbirkóznunk ezzel a helyzettel? Milyen jogszabályok kellenek, amelyek meghatároznák a hulladék lehetséges újrafelhasználásával kapcsolatos követelményeket?

Egyáltalán miért szükséges a hulladék?

Hulladékkezelési ábra

A hulladékkal foglalkozva először is meg kell értenünk, hogy miért is van? A hulladék olyan termékekből áll, amelyek nemkívánatosak, ezért jelenleg kevés figyelmet fordítanak a sorsukra. Ennek eredményeként ezek a melléktermékek általában nem megfelelő helyeken fogják végezni, beleértve az élelmiszer- és ivóvízellátást biztosító ökoszisztémákat. Végül is legolcsóbb módja, hogy megszabaduljunk a hulladéktól – műanyag zacskó, régi bútor, divatjamúlt ruha – ha lerakjuk a szemétlerakóban.

A kormány definiál mindent, amit nem tekintünk szemétnek annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a szemét keletkezése és lerakása. Ha ez megtörténik, a szigorú szabályozásokat alkalmazzák a hulladék szállításakor, kezelésekor és ártalmatlanításakor. Például, amikor a gumikat lecserélteted az autódon, az autószerelőnek engedélyre, vagy egy engedéllyel rendelkező beszállítóra van szüksége, hogy legálisan és biztonságosan újrahasználják, újrahasznosítsák vagy megsemmisítsék a használt gumiabroncsokat.

Nem teljes megoldás, ha egy potenciálisan értékes anyagot hulladékként határozunk meg, bonyolultabbá tehetjük annak újbóli felhasználását más célokra. Egy építőipari cég – vagy akár a cipő gyártó Timberland cég, akik bevezettek 2008-ban egy innovatív, újrahasznosított talpat, amely a teherautók és autók újrahasznosított gumiabroncsaiból készült – újrahasználhatja a gumiabroncsokat. De miután a gumiabroncsok hulladéknak vannak besorolva, mindkét félnek további lépéseket kell tennie a szabályozási irányelvek teljesítése érdekében, beleértve a megfelelő nyomtatványok kitöltését is csak annak a bizonyítására, hogy megfelelnek a hulladékkezelési követelményeknek. Kevesebb anyagot definiálva hulladékként csökkenteni lehet a papírmunka mennyiségét és egyszerűbbé tenni az újrafelhasználást.

Érdemes megjegyezni, hogy az abroncsok gyúlékonyak, és kopásuk során vegyi anyagokat engednek ki magukból. Ha ezek újrafelhasználása nem lenne szabályozva, az veszélyeztetheti a tűzbiztonságot és veszélyt jelenthet a fogyasztók egészségére. Szigorú előírások nélkül az autóműhely illegális hulladéklerakáshoz folyamodhat, ami már most is komoly problémát jelent.

A hulladék felhasználási lehetőségei

Ez nagy dilemma elé állítja a törvényalkotókat. Hogyan lehet szigorúan szabályozni a hulladék kezelését, és közben elősegíteni annak újrafelhasználását? A megoldás a tovább gondolkodás. Ha előre tudjuk, hogy a hulladék hogyan és milyen mértékben használható fel újra – ismerjük annak „felhasználási potenciálját” -, akkor hatékonyabban szabályozhatjuk. A legfontosabb: szükséges, hogy a termékeket biztonságosan újrafelhasználhatóvá tervezzük és olyan szabályozásokat alkossunk, melyek lehetővé teszik és bátorítják az újrafelhasználást.

Például, ha olyan gumiabroncsokat tervezünk – vagy akár textil anyagokat – amelyek nem rendkívül gyúlékonyak és/vagy potenciálisan mérgezők, szélesebb körben kerülhetnek újrafelhasználásra. Ahhoz, hogy a gyártók kifejlesszék és felhasználják ezeket a termékeket, a kormányoknak segíteniük kell a keletkező hulladék felhasználási potenciáljának azonosításában. Az abroncsokat – és egyéb típusú árukat – jóvá lehetne hagyatni és fel lehetne címkézni nemcsak az első használatra, hanem akár más iparágban történő későbbi, más módon történő újrafelhasználásra.

Bár a fenntarthatóság felé vezető út valószínűleg csak a fogyasztásra létrehozott és végül eldobásra kerülő (ez különösen igaz a divat esetében) termékek mennyiségének valódi csökkentésével érhető el, így jó kiindulás lenne az az általános követelmény a tervezők számára, hogy növeljék a hulladékok felhasználásának lehetőségeit és a termék használói részére is bővülhessen ez a lehetőség. Egy ilyen megközelítés biztosíthatja a hulladék ismételt felhasználását anélkül, hogy módosítani kellene a hulladék fogalmát és szabályozását. A hulladék továbbra is szükséges fogalom a biztonságunk megőrzéséhez és az illegális hulladéklerakás megelőzéséhez, de még a keletkezésük előtt gondolkodnunk kell rajta, nem pedig úgy tenni, mintha nem is létezne.

Nem hagyhatjuk ki a korábbi és jelenlegi uniós irányelvek ismertetését sem ahhoz, hogy jobban megértsük ezt a kérdést.

Az Európai Unió a hulladékgazdálkodási szakterület szabályozását a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (Hulladék Keretirányelv) biztosítja.

2008/98/EK irányelv

  • Az irányelv hulladékhierarchiát hoz létre:
    • megelőzés;
    • újra használat;
    • újrafeldolgozás;
    • egyéb hasznosítás, például energetikai hasznosítás; valamint
    • ártalmatlanítás.
  • Megerősíti a „szennyező fizet” elvet, ezáltal a hulladék eredeti termelőjének kell megfizetnie a hulladékgazdálkodás költségeit.
  • Az irányelv bevezeti a „kiterjesztett gyártói felelősséget”.
  • Az irányelv különbséget tesz a hulladékok és a melléktermékek* között.
  • A hulladékgazdálkodás nem jelenthet kockázatot a vízre, a levegőre, a talajra, a növény- vagy állatvilágra, és nem okozhat kellemetlen zajt vagy szagot, továbbá nem károsíthatja a tájat vagy a különleges érdeklődésre számot tartó helyeket.
  • A hulladéktermelőknek vagy – birtokosoknak maguknak kell kezelni a hulladékot, vagy azt át kell adniuk hivatalosan elismert üzemeltetőknek. Mindkettő tevékenysége engedélyköteles, az engedélyt pedig időszakosan ellenőrzik.
  • Az illetékes nemzeti hatóságoknak hulladékgazdálkodási terveket és hulladék megelőzési programokat kell kidolgozniuk.
  • Különleges feltételek vonatkoznak a veszélyes hulladékokra, a hulladékolajokra és a bio hulladékokra.
  • Az irányelv 2020-ra elérendő újrafeldolgozási és hasznosítási célértékeket határoz meg a háztartási hulladék (50 %), valamint az építési és bontási hulladék tekintetében (70 %).
  • A jogszabály nem terjed ki bizonyos típusú hulladékokra, így a radioaktív elemekre, a hatástalanított robbanóanyagokra, a fekáliára, a szennyvízre és az állati tetemekre sem.

(EU) 2018/851 módosító irányelv

  • Az (EU) 2018/851 irányelv a körforgásos gazdaságról szóló intézkedéscsomag részeként módosítja a 2008/98/EK irányelvet.
  • Az irányelv meghatározza a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerekre* vonatkozó minimális üzemeltetési követelményeket. Ide tartozhat a szervezeti felelősség, valamint a hulladék megelőzéshez, a termékek újrafelhasználhatóságához és újra feldolgozhatóságához való hozzájárulás felelőssége is.
  • Szigorítja a hulladék megelőzési szabályokat. A hulladékkeletkezés tekintetében az uniós országoknak intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy:
    • fenntartható termelési és fogyasztási modelleket támogassanak;
    • erőforrás-hatékony, tartós, javítható, újrafelhasználható és korszerűsíthető termékek tervezését, gyártását és használatát ösztönözzék;
    • kritikus fontosságú nyersanyagokat tartalmazó termékeket célozzanak meg annak megakadályozása érdekében, hogy ezek az anyagok hulladékká váljanak;
    • ösztönözzék pótalkatrészek, használati utasítások, műszaki információk vagy olyan más eszközök rendelkezésre állását, amelyek lehetővé teszik a termékek javítását és újrafelhasználását, anélkül, hogy veszélyeztetnék azok minőségét és biztonságát;
    • csökkentsék az élelmiszer-pazarlást, és járuljanak hozzá az ENSZ fenntartható fejlődési céljához, mely szerint 2030-ig a kiskereskedelmi és fogyasztói szinten 50 %-kal csökkenteni kell az egy főre eső globális élelmiszer-pazarlást a termelési és ellátási lánc teljes folyamatában.
    • előmozdítsák az anyagok és termékek veszélyesanyag-tartalmának csökkentését;
    • megszüntessék a tengeri hulladék keletkezését.
  • A módosító irányelv ezen kívül új célokat tűz ki a települési hulladék újrafeldolgozására: 2025-re a települési hulladék tömegének legalább 55 %-át újra fel kell dolgozni. Ez a cél 2030-ig 60 %-ra, 2035-ig pedig 65 %-ra emelkedik.
  • Az uniós országoknak:
    • 2025. január 1-jéig lehetővé kell tenniük a háztartásokban keletkező textil- és veszélyes hulladék szelektív gyűjtését;
    • gondoskodniuk kell 2023. december 31-ig arról, hogy szelektíven gyűjtsék a bio hulladékot, vagy azt a keletkezésének helyén dolgozzák fel (például komposztálással).
  • Az irányelv olyan ösztönzőkre is felhívja a figyelmet, hogy hulladékhierarchiát – például hulladéklerakói és hulladékégetési díjak és a „szennyező fizet” elvén alapuló rendszerek – kell alkalmazni.

A 2008/98/EK irányelvet az uniós országok nemzeti jogába 2010. december 12-ig kellett átültetni. Az (EU) 2018/851 módosító irányelvet az uniós országok nemzeti jogába 2020. július 5-ig kellett átültetni.

  1. március 11-én az Európai Bizottság egy újabb cselekvési tervet hirdetett ki, melynek címe: “A tisztább és versenyképesebb Európát szolgáló, körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv” (COM (2020) 98 final). E jogalkotási kezdeményezés részeként a Bizottság javasolja többek között a termékek tartósságának, újrafelhasználhatóságának és javíthatóságának fejlesztését, a szén- és környezeti lábnyom csökkentését, valamint az egyszer használatos termékek korlátozását. Újdonságként az Európai Bizottság bevezetné a „javításhoz való jogot”, amellyel pótalkatrészeket és a javításhoz való hozzáférést biztosítana a fogyasztók számára.

Itt jegyzendő meg, hogy a Fashion Revolution-on belül működik egy u.n. Policy Making Team, amely ajánlásokat tehet és tesz is az EU felé a Fashion Revolution témáit érintő kérdésekben, beleértve a környezetre károsan ható textilhulladék felhalmozás témát is, és ennek a munkacsoportnak a tagja a magyarországi ország koordinátora, a Nemzeti Divat Liga Magyarország elnöke is.

Fontos azonban, hogy ezek ne csak ajánlások és irányelvek maradjanak, hanem az egyes országok döntéshozói meghozzák a megfelelő jogszabályokat is, és ezek előkészítéséhez nagy munka hárul Magyarországon is a szakmai szervezetekre is.

Szerző: Mányiné dr. Walek Gabriella, Sütő Annamária

Eredeti cikk alapján:  A Sustainability requires better design and maybe even legal measures

További forrás: EUR-Lex , Hulladékgazdálkodás, kézikönyv, szerkesztette: Aleksza László

Nincsenek hozzászólások

Sorry, the comment form is closed at this time.

Kedves Partnerünk! Ez a honlap sütiket használ. A sütik elfogadásával kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás